|
Bakonyszentlászló története 1945 előtt |
|
Írta: Fodor Miklós
|
|
A község mai területe a jégkorszak utáni időtől kezdve alkalmas az emberi megtelepedésre. A cseres-tölgyes, patakokkal szabdalt táj kitűnően szolgálhatta már az ősembert is. Őskori leleteket talált a századfordulón Miháldy István plébános és Nováky Gyula régész az 1960-as évek elején.
|
|
Bővebben...
|
|
Bakonyszentlászló története 1945 után |
|
Írta: Fodor Miklós
|
|
A világháborút követően a társadalmi mozgások felgyorsultak. A falusi ember által megszokott kiszámíthatóság, tervezhetőség megszűnt. A földosztással új tulajdonosi réteg jelent meg. 260 bakonyszentlászlói "újgazda" próbálkozott meg immáron az önálló gazdálkodással. A régi gazdák őket nehezen fogadták be, hisz "nem saját emberségükből szerezték a földet", hanem úgy kapták. Ez belső társadalmi feszültséget szított. Megindult a kommunisták országos térhódítása. A kommunizmus eszméje a szentlászlóiaktól nagyon messze állt.
|
|
Bővebben...
|
|

Szent László (uralkodott 1077-1095 között) személyes jelenléte a község területén nem bizonyított. A tatárjárás után vált személye a falu névadó szentjévé.
Török Bálint (?-1551) Csesznek váruraként (bár e tényt újabban megkérdőjelezik) jelentős szerepet játszott a jobbágyok evangélikus hitre térítésében. A svábok betelepítéséig a falu színtiszta lutheránus település volt.
Vak Bottyán János, (1645 k.- 1709) kuruc tábornok személyes jelenléte szintén nem igazolható. A néphagyomány azonban megőrizte azt a történetet, mely szerint a szentlászlói kénes fürdőben gyógyította reumáját
Az Esterházy-család tagjai gyakran megfordultak a községben, hisz az ő birtokuk volt. Bár kastélyt építettek, mégsem tartózkodtak huzamosabb ideig benne.
Báró Heym Géza tábornok (1888-1942), a Mária Terézia-rend tulajdonosa, itt telepedett meg, sírja a helyi temetőben található. |
|
|
|
|
|